Kertészeti, Mezőgazdasági, Riolittufa

Aszályhelyzetben is segíthet a riolittufa

A klímaváltozás következményeként, évről évre egyre kiszámíthatatlanabb a lehullott csapadék mennyisége, melynek a talajban való megőrzése kulcsfontosságú feladat.

Sajnos a kevés csapadékot hozó teleket, szintén száraz tavaszok követik, így talajaink nedvességtartalma csökken és nem tudunk kellőképpen felkészülni az aszályos nyári hónapokra.

A kevés csapadék mellett, talajaink állapota is gátolja a nedvesség megőrzését. A kötött, tömörödött talajokról elfolyó víz amellett, hogy nem hasznosul, még az eróziós hatást is növeli; a laza szerkezetű, humuszban szegény, csekély víztartó képességű homoktalajokban pedig gyorsan a mélyebb rétegekbe szivárog. A megfelelő agrotechnikai eljárásokkal, a humusztartalom növelésével, takarónövények alkalmazásával és a kapilláris vízmozgás biztosításával a talajban lévő nedvesség nagy része megőrizhető.

A lehető legkevesebb műveléssel és annak helyes időpontjának megválasztásával nagyban csökkenthető a párolgó felület.

A talajtakarás, az elhalt növényi részek talajfelszínen hagyása szintén segíthet a párolgás csökkentésében, miközben a gyökerek által létrehozott repedések segítik a víz talajba szivárgását. Mindezek mellett természetes anyagok talajba keverésével szintén sokat segíthetünk a talaj vízgazdálkodásán. Erre kiválóan alkalmas a riolittufa, amely jó víztartó tulajdonsága mellett számos egyéb előnnyel is rendelkezik.

A riolittufa tulajdonképpen vulkáni hamulerakódása, mely magas mikro- és makroelem-tartalom mellett előnyös szerkezettel is rendelkezik.
A talajba keverésével – köszönhetően az ioncserélő képességének – csökkenthető a talaj savanyúsága, szemcseméretéből adódóan pedig a talaj kötöttsége.

Szerkezetéből adódik, hogy térfogattömegéhez képest 20-25% vizet is képes megkötni, amely egyaránt előnyös aszályos és belvizes időkben is.

A riolittufa tehát kiegyenlítettebbé teszi a talaj vízgazdálkodását.

Csapadékos időben ugyanis felveszi a többlet nedvességet, amely a mélyebb rétegekbe szivárogna és aszályos időben visszaadja azt a talajnak, illetve lazító hatásának köszönhetően segíti annak a talajba szivárgását.

Szántóföldön, kertészetben is jól alkalmazható, a talaj felső 20 centiméteréig bekeverve, illetve ültetéskor az ültetőgödörben alkalmazva.

Jó víztartóképességére más területeken is felfigyeltek. Előszeretettel használják földkeverékekben, de jelentős mennyiségben használják zöldtetők építésekor az alsó víztartó réteg és a felső termesztőközeg alapanyagaként.

Az 1. táblázat adataiból is jól látható, hogy a növények számára elérhető víz mennyisége mennyivel nagyobb a riolittufa esetében, mint a legtöbb mezőgazdasági termesztésbe vont talajoknál. A hasznosítható nedvességtartalom átlaga a hazai termelőtalajokban (riolittufa nélkül) 8-14%.
A kukoricában végzett kísérletekben 5–10%-os termésnövekedést értünk el a riolittufa használatával, szemnedvességben 1%-os csökkenést produkált a termék.

A riolittufa kémiai tulajdonságai:

  • pH 6.6 (10%-os vizes szuszpenzióban)
  • Ca 0,10; K203,01; Mg 0.03; Fe 0,20; Si02 77,4; Na 1,5 m/m %
  • Cu 0”, Zn 30,0; Mn 40,0; Pb 10 alatt, Cd 0; Ni 0; Cr 0 mg/kg
  • Nedvességtartalma 17,8 m/m % (bányanedves)
  • Sűrűsége 0,7 kg/dm3
  • Szemcseméret: szűrőknél 10-150 mm és 5-12 mm, adalékoknál 0-5 és 0-12 mm.

Fizikai tulajdonságai:

  • A külleme szürkésfehér színű, szagtalan őrlemény.
  • közepesen mállékony;
  • a vulkáni tevékenység során hulló hamuként rakódott le a magas felszíneken;
  • felületén megköti a lebegő szerves anyagokat;
  • a pH értéket a semleges közeg felé tolja;
  • javítja a talajok fizikai szerkezetét és művelhetőségét;
  • iszapokban, szerves hulladékokban, trágyákban és komposztokban levegős viszonyokat biztosít;
  • ömlesztett állapotában, a szabadban jól tárolható.

Az aszálykárok csökkentése érdekében törekedni kell arra, hogy a talajok szervestápanyagokkal történő ellátása, a talajjavítás, és az ekenélküli talajművelés a gazdaságokban kivitelezésre kerüljön.

Főoldali kép: Pixabay